2014. július 23., szerda

Előzmények, hasznos tanácsok


Szállás ingyen, avagy hány éves a kapitány?


A feladat a következő: adva van egy hagyományos felépítésű, 5 fős család. A családban lévő gyermekek harmada Lloret de Mar-ban dolgozik egy szálloda konyháján, 3 hónapon keresztül.
A családfő 21 éves volt, amikor kedvenc zenekara legismertebb slágerében  megénekelte:  <<....majd utazgatok, mert utazni élvezet.....>>
A cél az, hogy Anyuka és Apuka, meg a legkisebb gyermek látogassa meg a középső csemetét Spanyolországban, miközben a legnagyobb gyermek finn nyelvet tanul egy  pályázat elnyerését követően 30 nap időtartamig Ouluban.
Amennyiben SZ a kint tartózkodás szállásköltségét jelenti, akkor találjunk megoldást az SZ változóra oly módon, hogy SZ=0 értéket vegyen fel :)

Nos, ezen matematikai feladat megoldására született az ötlet: Csereotthon. Keresünk egy spanyol családot, akik a mi lakásunkba jönnek, mi meg az ő otthonukba, és így fogunk nyaralni. Ebben a blogbejegyzésben le is írtam pontosan, hogyan történt a cserepartner megtalálása. Nagy mázlink volt, mert oda és akkor mentünk, ahogy mi szerettünk volna, és a nagyon kedves spanyol család is jól érezte magát  Budapesten és az otthonunkban is.

Autóbérlés okosságok

A szállásköltség nullára redukálása és a múlt évben a kollégáktól kapott szülinapi ajándékutalvány jóvoltából életem első autóbérlését ejtettük meg. Úgy terveztük, hogy ha 10 nap alatt ide-oda el szeretnénk menni, és mindezt hárman-négyen tömegközlekedési eszközökkel tennénk meg, akkor a váltott jegyek árban kb. ott lennének, mintha autót bérelnénk, viszont kocsival nincs kötöttség, és hát jóval kényelmesebb.


Először online nézegettem a kölcsönzőket. Jó nagy szórás volt az árakban: Opel Corsa és hasonló kategória 10 napra 70-160 ezer Ft között mozogtak a vállalt önrész és még vagy 10-féle kesze-kusza szolgáltatás igénybevételétől függően. Pl. a legalacsonyabb árhoz még hozzájön, hogy tele kell a kocsit tankolni. Persze ezzel nem terhelik az utasokat, hanem csak a hitelkártyájukat :) Azt is duplán: egyszer az üzemanyagköltség - ahol a literenkénti ár magasabb, mint a kutaknál - másodszor pedig a tankolás elvégzéséért felszámított kötelező szolgáltatási díj......

Létezik olyan is, hogy napi futási limittel adják az autót, de nem ám úgy számolják, hogy napi limit 300 km, akkor ha 10 nap alatt 3000 km alatt mentünk, akkor már jók vagyunk. Van valami nyomkövetőjük, amivel utánanéznek, és ha túlfutottál, akkor  fizethetsz...

A neten sok olyan honlapot találunk, akik csak szolgáltatás közvetítésével foglalkoznak. A Google első találatai tipikusan ilyenek, viszont az utazási fórumok tele vannak ezekhez kapcsolódó meghökkentő történetekkel: lefoglalják jó olcsón online a kocsit, aztán a pultnál még jönnek az ilyen-olyan plusz szolgáltatási díjak, meg a többezer eurós befoglalási díjak a hitelkártyára. Az is előfordulhat, hogy eltérő kategóriájú autót kaphatunk, mint rendeltünk.

Ezektől a hírektől nem voltam éppen túl boldog. Mivel az ár egy részét ajándékutalvánnyal szerettem volna kifizetni, ezért még indulásom előtt bő egy hónappal elmentem egy utazási irodába. Ott - a fenti meglepetéseket elkerülendő - rögtön a Hertzet ajánlották: 10 napra 165 ezer Ft-ért. Hmm, ezen már helyben meglepődtem :). Aztán kattintgatás erre-arra és találtunk egy akciót: 115 ezer pénzért önrész nélküli biztosítással, km-korlát nélkül, teletank felvétel/leadás különdíj nélkül, és ugyanúgy a Hertznél. Ez már közel volt ahhoz, amit elképzeltem, és jóval olcsóbb, mint amennyi pénzt megspóroltunk a szálláson. 

Az üzlet megköttetett, kaptunk egy Voucher-t, ezt meg a hitelkártyámat - biztosítékként - csak be kellett mutatni a Hertz pultjánál a barcelonai reptéren, és kész. Egészen a hazaérkezésünkig azt is hittük, hogy tényleg ilyen egyszerű.

A pultnál megkaptuk a kulcsot, a papírokat, és a parkolóban már várt egy narancs-arany színű Opel Corsa. A kocsi rendesen viselkedett, igaz nem volt egy erőgép, de nekünk teljesen megfelelt. A visszaadás is elegánsan történt: az iroda csak hétkor nyitott, mi bedobtuk az erre a célra szolgáló boxba a kulcsot meg az iratokat, és ennyi.

........Majdnem. Aztán itthon jött a hidegzuhany: valami balesetbiztosítás címén 120 €-t levontak a számlámról, pedig a pultnál tuti, hogy semmi ilyen dolgot nem kértem és nem kérdeztek, hogy kérek-e ilyen szolgáltatást.  A napokban folyik a levelezés,  eddig még nem sok eredménnyel.... Ja, és még egy: a biztosításként zárolt 260 €-t 30 nap után szabadították fel a hitelkártyámon, mert a kölcsönző és a bank közötti adminisztráció ilyen hosszú folyamat..... a XXI. században......, na mindegy. 

Összefoglalva: olvassunk el minden apróbetűs részt! Ne csak online, hanem az utazási irodákban is nézzünk körül az árak/szolgáltatások terén, és nagyon figyeljünk oda, hogy mit akarnak még ránk sózni a kölcsönzőben. ( Update: Az  Európai Fogyasztói Központ  segítségével a Hertz visszautalta a levont 120€-t.  Először levelezgettem a Hertzcel, aztán ez nem vezetett eredményre, akkor írtam egy emailt nekik, és 1 hónap elteltével egyszer csak látom, hogy visszautalta a Hertz a pénzem. Szóval, ha valakinek valami  problémája akadt külföldön, és ezt orvosolni szeretné, akkor ez a szervezet tud segíteni!) 
Úthasználat, autópálya, fizetős kapuk
Spanyolországban vannak olyan autópályák, ahol kell fizetni, van, ahol nem. A díj kiegyenlítése kapuknál történik, így legalább nem futhatunk bele egy büntetésbe, ha a másik szokásos fizetési módszert - ami pl. Magyarországon is  van - elfelejtve nem vennénk matricát és mégis fizetős szakaszra tévednénk. A kapuk többségén olyan autók hajthatnak át, amibe előzőleg egy szerkezetet építettek be, amivel csak áthaladnak, és a fizetendő összeg valahogy levonódik. Nekünk a "Manual" feliratú, illetve a kártyát vagy készpénzt szimbolizáló kapukhoz kellett menni. Kintlétünk alatt a Barcelona - Girona (Costa Brava) - Franciaország tengelyen találkoztunk fizetős szakasszal, az ország belseje felé nem kellett fizetni.

Lloret de Mar, szórakozóhelyek, parkolás, strandok

A szállásunk Lloret de Mar "Fenals" városrészében, a nyüzsgő központtól 2-3 km távolságra volt. Nyugisabb és jóval szellősebb, mint a városközpont, ahol a gigadiszkók egymás mellett sorakoznak, és esténként ott tömörül a bulizni vágyó ifjúság. A part viszont nem volt távol, bő 5 perc alatt lesétáltunk a kevésbé zsúfolt, viszont nagyon hamar mélyülő Punte de Fenals strandra. A parton nincs belépő, zuhanyozni is ingyen lehet lehet. (Míg mondjuk Horvátországban szinte csak fizetős strandokkal találkoztunk néhány éve)


A Fenals városrész többnyire 5-10 éve épült, 3-5 emeletes, több tíz lakásos apartmanházakból áll, majd mindegyikükben belső medencékkel. A széles utcákon nem volt nagy élet, csak a lakók jöttek-mentek. A házak aljában rengeteg ingatlanügynökség kínálta a lakásokat. Kivétel nélkül mindenhol oroszul is ki volt írva minden! A mi házunk mellett kapásból 2 szupermarket és egy nagy vegyes műszaki áruház volt, így a reggelihez vagy a vacsihoz szükséges kajákat kényelmesen be tudtuk szerezni,  egy percet se kellett sétálni.

A város központja ennek ellentéte. Képzeljünk el egy kb. 300x1000 m-es területet, ahol a hosszabbik oldal végig a tengerpart nagyon apró kavicsos, nagyjából 30 m széles strandja, és a parttól úgy 300 méternyit eltávolodva mindenütt szállodák, éttermek, boltok és szórakozóhelyek, a leginkább tizen-huszonéves korosztály számára. És folyamatos embertömeg.
A városközpont nyugati oldalán az Avinguda Just Marlés Vilarrodona-n végig követik egymást a diszkók. Esténként szinte több fiatal van kint az utcán, mint bent, részben a bulizók, részben a városba érkező, a buszról éppen leszálló, vagy a már elutazó, buszra pakoló fiatalok töltik meg az utcát. Ha tehettem, esténként nem is nagyon jöttem erre autóval,  mert kb. 30 méterenként meg kellett állni  mindegyik zebránál 1-1 percre.
Ahhoz képest, hogy mekkora tömeg volt, alig-alig láttunk nagyon vidám vagy éppen nagyon fáradt fiatalokat. Lehet, hogy a demonstratívan állandóan a környéken járőröző rendőrök láttán kicsit visszafogták magukat a bulizók. Ha úgy tartja kedvünk, webkamerán bármikor megnézhetjük a  part alsó részét.
Kocsival nagyon nem éri meg a városközpontba jönni, mert elég zúzós parkolási árak vannak. A part keleti végén van egy nagyobb parkoló, itt többnyire meg tudunk állni, illetve némi szerencsével a parti út mentén is találhatunk helyeket. De a víztől kicsit távolabb számos parkoló található 1,5 €/óra  körüli árakon.
                              Tovább a 0. napra>>

2014. július 22., kedd

0. nap. Készülődés az útra.

A nulladik nap nemcsak a sorrendiséget, hanem az aznap alvással töltött órák számát is jelzi. Teljesen rutintalanul az utolsó itthon töltött napon mindketten még dolgoztunk, így csak délután 4-5 körül értünk haza.
Gondoltuk, végül is csak össze kell pakolni, meg a lakást rendbe tenni, hasznos utasításokat készíteni, hogy a másnap érkező család azt lássa, amit az interneten megosztottunk  a lakásról. Bár azon a héten minden nap csináltunk valamit, de a júliusi kánikulában elég lassan haladtunk, és nem hittük volna, hogy a "csak kicsi van hátra" egészen hajnal 3-ig fog tartani. Szóval jó tanács: erre hagyjatok időt!

A nagy rendcsinálás közben azért szántunk időnk arra, hogy a hűtőszekrényünk egy polcát kiállítási tárlóvá alakítsuk. Néhány hazai finomságot, és azok ismertetőjét helyeztük el rajta.

<< Vissza az Előzményekre                          Tovább az 1. napra>>

2014. július 21., hétfő

1. nap. Érkezés Lloret De Mar-ba, ismerkedés az otthonunkkal.




Indulás a reptérre

Hajnali 3-kor végeztünk mindennel. Letusoltunk, aztán fél óráig pihegtünk, majd  röviddel 4 előtt jött a taxi. A kocsi rendelésekor azt tapasztaltam, hogy a korábbi évektől eltérően már nincsenek fix árak a reptérre/reptérről. Minden taxitársaságnak egységes km-tarifája van, és annyit kell fizetni, amennyit az óra mutat.






Út közben a taxis "bácsi" megosztotta velünk huszonévvel ezelőtti fegyveres kirablásának rémisztő történetét. Kompenzációként mi előadtuk a csereotthonos sztorinkat.
A reptéren  a szokásos ceremónia következett.  A gép időben indult, mi pedig  próbáltunk aludni, de kevés sikerrel.

Barcelona  -El Prat repülőtérről Lloret de Mar-ba

Megérkeztünk Barcelonába, a pultnál felvettük a kocsi kulcsait, és irány a parkoló! A GPS-be betápláltuk a szállásunk címét. A  kb. 70 km-es utat 1 órára taksálta a szerkezet, akár fizetős autópályán, akár nem fizetős autóúton tesszük meg. Még nem ismertük a pályadíj-fizetési módokat, így azt feltételeztük, hogy itt is matricás rendszer van, mint nálunk. Mivel lövésünk sem volt, hogy hol lehet venni matricát, így egy esetleges fizetős szakaszra való matrica nélküli ráhajtást megelőzendő, a nem fizetős szakaszt választottuk. Utólag visszagondolva, rosszul tettük. Egyrészt, mert az 1 órás útból 2 lett, másrészt fizetős kapuk vannak, tehát nem tudtunk volna "rossz útra tévedni".

11 után megérkeztünk a házunkhoz. Silviáék (a spanyol család) a kulcsot már előzőleg odaadták Dóri lányunknak, aki a heti 2 szabadnapját elcsúsztatta, így aznap meg a következő nap együtt tudtunk lenni. A mélygarázsból felcuccoltunk a minden szempontból tökéletes lakásba: egy nagy nappali, kis konyha teljesen felszerelve, 2 háló és egy nagy, belső udvarra néző terasz, ahova ki tudunk ülni kajálni vagy beszélgetni. A belső udvarban 2 medence, körülötte padok meg szép zöld fű. Volt még egy nagy közös pincehelyiség ping-pong asztallal, kondigépekkel, fotelokkal, TV-vel, HiFi-vel. A medence és a környék mind gondosan rendben volt tartva. Egy kicsit frászban is voltam, hogy a mi lakótelepi lakásunkat, meg a városközponttól való távolságot hogyan viselik a spanyolok. Szerencsére 2 nap múlva csupa vidám mosolygós fényképet küldtek Budapest klassz helyeiről, és megnyugtattak, hogy minden rendben. Huhhh, nagy kő pottyant le.....
Átmentünk a szomszédos Consum szupermarketbe, itt bevásároltunk reggelire meg vacsorára, és ebédre is vettünk félkész pizzát. A kajaárak kicsit drágábbak, mint nálunk, de azért annyira nem vészesek. Óriási tengeri herkentyű választék volt. Mondjuk ez ránk nem hatott különösebben :)


Ebéd után elmentünk a gyerek szállására, ami a városközpontban, egy saroknyira a  szállodájától volt. Amíg ő a cuccait szedegette össze, mi bóklásztunk a boltokkal teli utcákon, aztán beültünk egy helyre valamit inni meg netezni.


Közben tisztáztuk a másnapi programot: gyereknapot tartunk, átmegyünk a néhány kilométerre lévő Palafolls városka vízi szórakoztató parkjába, a Marineland-ba. Este nem kellett altatni senkit sem, már több mint 36 órája voltunk talpon, gyorsan elaludtunk.

<< Vissza a 0. napra                          Tovább a 2. napra>>

 

 

 

 

2014. július 20., vasárnap

2. nap. Palafolls - Marineland vizi park.

Reggel a gyermek és osztálytársa - Fruzsi - jóvoltából terített asztal, tea-kávé-tej-pirítós-felvágott-tojás-sonka stb. fogadott minket. A bőséges reggeli után elindultunk Marineland-ba. Ez egy  csúszdapark, miniállatkert, fóka-papagáj-delfin show komplexum. Családoknak, baráti társaságoknak érdemes előreváltott online jegyet venni, mert úgy elég jelentős kedvezményt kaphatunk. Mi helyben  váltott 25 €/fős belépő + 6 € parkolási díj leszurkolása után jutottunk be. Hát nem volt olcsó....
A bejáratnál csináltak egy csoportképet rólunk, amit hazamenetelkor megvásárolhattunk 8 €-ért  papírra vagy tányérra nyomtatva.


A bemutatók határozottan színvonalasak voltak, és a csúszdák is kellően izgalmasak ahhoz, hogy a fiatalok nagyokat nevetve kipróbálják, az idősebbek meg távol tartsák magukat tőle. A parktól azt kaptuk, ami várható volt tőle. A delfin bemutatót időtöltés miatt ( delfin simogatásra várás) másodszor is megnéztük, a madár  show is érdekes volt, szóval megéri ellátogatni ide.

Az idomár és a delfinek is  nem megszokott környezetükben, a levegőben. És repülnek..
(A képet kölcsönvettem, mert az enyém nem ilyen jó)
A tömeg is még elviselhető volt, pedig szombaton mentünk. Kajálni minimum 10 €/főtől lehetett bármit is.  Ja kérem, ha nyaralunk a spanyol tengerparton, akkor megkérik az árát..... Néhány büfé meg információs bódé be volt zárva, pedig július közepe az már igencsak a csúcsszezon. Később több helyen is megfigyeltük, hogy nem teljes kapacitással megy a turisztikai ipar. Úgy látszik, kevesebb a vendég....
A nap végén még feleségem, Zsuzsi lefényképezkedett 20 €-ért egy delfinnel, miközben 1-1,5 másodpercig(!) simogathatta is a gumiszerű bőrét.  Régi vágya, hogy együtt úszhasson delfinekkel, ez csak egy kis ízelítő volt, az igazi élmény még várat magára......


Este 6 körül eljöttünk, otthon megvacsiztunk, aztán bementünk a városba. A gyerekek visszamentek a szállásukra, mi még egy kicsit neteztünk a parton. Ekkor kaptunk életjelt a spanyoloktól.

A mosolyból ítélve Ők is jól érezték magukat Budapesten
WhatsAppon küldtek néhány képet és írták, hogy minden klassz. Megkönnyebbültünk, mert izgultunk, nehogy valami gondjuk legyen a lakással.

Hazamentünk, megnéztük a Brazília-Hollandia foci VB meccset, amit a 3. helyezésért vívtak. Miközben mi szelfiztünk a TV előtt, szegény Silvia (a spanyol mama) nagyon szomorkodott, mert Ő Brazíliából származik, 25 éve költözött át Spanyolországba. Brazília pedig aznap este 3:0-ra kikapott. (És akkor még nem is beszéltünk a németek pár nappal azelőtti 7 gólos alázásáról)  Még be is mentek a belvárosba, hogy valami óriás kivetítő előtt nézzék a nagy eseményt. Hát, nem úgy jött össze, ahogy szerették volna.

Foci terén mi sem így terveztük. Amikor nyaralásunk körül már minden időpont és a szállás is tisztázva volt, rájöttem, hogy a bronzmeccs és a döntő idején már kint leszünk, és hát mekkora nagy buli lenne valami parkban sörözgetve átélni együtt a boldog tömeggel a spanyolok győzelmét. (Valami olyasmit, mint amit Manchesterben tapasztaltunk) De sajna nem így alakult. Utána még a franciákban bíztam, mert a határ csak egy bő órányira volt tőlünk, de ez sem jött össze.

A meccs után eltettük magunkat, hogy a másnapra tervezett kulturális eseményeket be tudjuk fogadni.
<< Vissza az 1. napra                          Tovább a 3. napra>>

2014. július 19., szombat

3. nap. Figueres - Dali múzeum, Bàscara, Tossa De Mar



Délelőtt Figueres-be indultunk. Itt született Dali, és már ismert művészként 1974-ben nyitotta meg múzeumát  a romokból újjáépített egykori színházépületben. Dali lázadóként szakított mindenféle konvencionális dologgal, legyen az művészeti ábrázolás vagy emberi kapcsolatok. Néhány ismert képe alapján nagy meglepetésekre számítottunk, és bizony csodálkoznivalóból nem volt hiány :)

A kb. egyórás úton teszteltük először az autópálya fizetős kapuit. A múzeum melletti parkolóházba nagy nehezen bepréseltük magunkat. Még a kicsi Corsával is kihívás volt beállni a szűken szabott helyekre. A belépő 12 €/fő,  diákoknak csak 9 €. A pénztárnál külön rákérdeztek a gyerek "státuszára", mert először simán csak 3 felnőtt jegyet kértünk, úgy tukmálták ránk a kedvezményes diákjegyet. A múzeum nyitvatartási rendjében is van egy kis csavar: augusztusban éjszaka, este 10-től hajnal 1-ig is látogatható. Mi  július közepén egy vasárnap délután, bő 10 percnyi sorbanállás után jutottunk be, nem volt olyan vészes.
A kiállításon minden második ember oroszul beszélt. Ha még nem hallottuk őket, távolról is könnyen be lehetett azonosítani a nemzetiségüket: apuka állat nagy fényképezőgéppel, anyuka és gyermek IPad-del vagy IPhone-nal. Szerencsére az oroszok nagy része már második lépcsős turista, akik teljesen normálisan viselkedtek. Dali felesége orosz származású volt, lehet, hogy ezért is jöttek sokan.

Az egykori színházépület már kívülről is tartogatott meglepetéseket:

A régi kőépület 2 oldalát kívülről vastag vörös fallal beborították, apró gipsz cipócskákkal díszítették, majd a várfal tetejére óriási tojásokat ültettek.














A múzeum épületének vörös-sárga színkombinációja a katalán zászlóra utal, ami a tartományban nagyon sok ház ablakában, erkélyén díszeleg.


A kenyérmotívum az épület túloldalán is megjelenik. Itt a falakat díszítő szobrok fején a szokásos glória, koszorú, masni vagy fátyol helyett egy-egy fényes aranybagett fekszik keresztben.



A kiállítás első műtárgya az Esős Taxi elnevezésű alkotás, amely Dali egykori autójának és a bibliai Eszter királyné szobrának egy furcsa elegye.

A gépjármű egy 1941-es Cadillac, amiből hat darab készült összesen. Az erősen limitált szériából még egy másik híresség is bevásárolt, az Egyesült államok 32. elnöke: Franklin D. Roosevelt. A kissé molett  hölgy alakot Ernst Fuchst osztrák művész formázta.

A kocsi kerekénél elhelyezett szerkezetbe 1 €-t dobva  az autó belsejébe telepített öntözőberendezésnek el kellett volna áztatni a benne utazó figurákat, de a performansz nem volt teljes, mert semmi sem történt.









Az aulából beléptünk az egykori színházterembe. Az óriási térben, az egykori színpad előtt hatalmas méretű kép látható. Dali színpadi díszleteket is festett, lehet, hogy ez is közülük való volt. Sok művészeti ágban is kipróbálta tehetségét. Pl. Luis Buñuel-lel közösen írta és forgatta az Andalúziai kutya című filmet. Az alkotást az első szürrealista filmként könyvelik el és a legnagyobb videomegosztón akár meg is nézhető.
Egy másik művészeti ágba 1939-ben New Yorkban kóstolt bele. Wagner Tannhäuser című operájának első jelenete alapján  készült "Bacchanália" balett forgatókönyvét írta meg, és a színpad hatalmas díszletképeit ő festette.



A balett témaválasztása az operajelenetet megnézve nem volt véletlen: Dali számos műve erotikus töltetű, magánéletében sokat foglalkozott és gyötrődött szexuális vágyaival. Azt, hogy ezen a téren nem volt minden rendben nála, azt a kiállított képeiből levettük......






















A nagy teret jól használja ki Lincoln portréja, ahol közelről nézve Dali feleségét, Galat láthatjuk hátulról, amint csupaszon a tengerre néző ablakon bámul ki, viszont a terem másik sarkából Abraham Lincoln portréja rajzolódik ki.




Elég érdekesen látta és láttatta a világot. Többször visszatérő motívum a női testekbe épített kihúzott fiók. De az se semmi, ahogyan a jobb oldali képen egy "Barcelonai manöken"-t  jelenít meg.













Baloldalt Picasso portréja, jobbra pedig egy önarckép.












Bizarr egy hálószoba......

"Az emlékezet állandósága" (The Persistence of Memory) freskó változata. Az "eredeti" vászonra készült és New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában látható.

Mennyezeti freskó, de nem a szokásos vallási témákkal.

Csak úgy "poénból", hogy bizonyítsa, erre is képes: lekoppintotta Michelangelo Mózesét.

Nagyjából 2 óra alatt körbesétáltuk a múzeumot, aztán megkajáltunk a legközelebbi  gyorsétteremben. Bóklásztunk még egy fél órát a városka régi házai között, aztán hazaindultunk. 





Nagyobb térképre váltás

Épp a folyón jöttünk át, amikor messziről észrevettünk egy nagyon réginek tetsző templomtornyot. Néhány száz méter után beértünk Bascára városkába, és egy szűk kapun áthaladva megálltunk a régi városközpont kis terén. Körben régi kőházak, és egy ki tudja mióta működő álmos kis bisztró. Volt egy hangulata a helynek.  



Innen elsétáltunk a több száz éves, máig lakott házak szegélyezte szűk kis utcákon a templom szépen gondozott teréhez. Az a jó Spanyolországban, hogy szinte bármilyen kis városkában található egy középkori városmag, akár ezeréves épületekkel is. Anélkül, hogy óriási kutatásokat végeznének, és rengeteg pénzt befektetve kialakítanák valami nagy turisztikai látványosságnak, egyszerűen megmaradtak ma is működő lakóhelyeknek.  

Pár perc után továbbindultunk. Este  munka után felvettük Dórit és a meredek sziklaparton kacskaringózva átmentünk a szomszédos Tossa de Mar-ba. 

Míg Lloret de Mar a bulizásról szól, addig Tossa de Mar a nyugis sétákról.


A település a most már csak strandként szolgáló öböl köré épült. Az 1-2 emeletes, általában fehérre festett kőházak között  girbe-gurba utcácskák vezetnek. 


A parton a strand mellett pedig egy szép kis vár hívogatja a turistákat, hogy hódítsák meg a falait.



Mi is legyőztük a bástyafalat,  még egy órácskát bámészkodtunk a városkában, aztán hazaindultunk.

<< Vissza a 2. napra                          Tovább a 4. napra>>

2014. július 18., péntek

4. nap. Montserrat - A sziklára épített kolostor

A mai napon a Montserrat-hegy és az ott épült kolostor volt a cél. A bő egyórás úton már messziről megláttuk a felhőkből éppen kibújt csipkés sziklákat. Pontosabban fűrészfog-szerű hegytetőt, mert a Montserrat jelentése Fűrészhegy.


Dél körül érkeztünk, fent a kolostorhoz közeli parkoló utolsó szabad helyeit csíptük meg. Ha  megtelik, akkor a hegy aljáról fel lehet jönni fogaskerekűvel vagy  libegővel (a járművekről bővebben itt). Cserébe a lenti parkolás ingyenes. Tömegközlekedéssel legegyszerűbben Barcelonából vonattal kirándulhatunk ide. Létezik buszjárat is, de csak napi 1 alkalommal. A látnivalókat és a különböző hasznos információkat bemutató  honlap pl. ez, de itt is sok információt találunk.


A közel 800 méter feletti magasságba kacskaringós szerpentin vezet. 


Felfele nézve a hatalmas és  bizarr formájú sziklák nyűgöztek le. 

 A hegy oldalában egy kis utat láttunk végigfutni. 



A néhány száz méterenként valamilyen jeles vallásos eseményt vagy szentet ábrázoló kegyhelyekkel övezett úthoz a "Santa Cava" fogaskerekűvel ereszkedtünk le.  



Innen végig csodálatos kilátással bő 20 percig tartott az út a Szent Barlang kápolnához. A legenda szerint Szűz Máriát és a fején koronát viselő gyerek Jézust ábrázoló kegyszobrocskát  Lukács apostol faragta, és maga Szent Péter hozta a sziklák közé Krisztus születése után 50 évvel. 

Black Madonna.jpg
A barlang köré egy kápolnát építettek, innen a neve "Santa Cava". Az eredeti szobor már nem itt, hanem a kolostor-komplexum templomában található. Sokak szerint a szobornak  csodatévő ereje van. 

Sorban állnak a hívők, hogy megérintsék a szobor lábát.
A Bazilikát a XVI. században építették, de a napóleoni háborúk alatt teljesen lerombolták, majd újjáépítették. Katalónia legnépszerűbb zarándokhelye. 


A kolostor épületegyüttesében szálloda,  szerzeteseket oktató iskola, étterem,  bolt és postahivatal is található.  Hasonlóan, mint Marineland-ban, itt is volt néhány asztal meg pad, hogy az otthonról hozott ennivalót el lehessen fogyasztani. Kihasználtuk a lehetőséget, péksüteményt meg sajtot vettünk a közeli kisboltban, és a kijelölt piknikező helyen elfogyasztottuk.


Visszasétáltunk az autóhoz, közben gyönyörködtünk a fantasztikus panorámában és a különleges sziklaformákban. Gaudi Sagrada Famíliájának homlokzatát is ezek a formák ihlették.


Kifizettük az 5 € parkolási díjat és elindultunk hazafelé.

<< Vissza a 3. napra                          Tovább az 5. napra>>